Читать онлайн книгу "A Meg Nem Engedett"

A Meg Nem Engedett
Owen Jones


Heng Lee hirtelen nagyon furcsán kezdi érezni magát, így felkeresi a helyi sámánnőt, történetesen a nagynénjét. Aki néhány vizsgálat elvégzése után úgy ítéli, hogy Hengnek nincs vére. De hogy fogja ezt előadni a családjának és mihez fognak ezzel kezdeni?

Heng Lee egy kecskepásztor a távoli hegyekben Észak-Thaiföldön, az észak-keleti Csíengráj tartományban, nagyon közel a laoszi határhoz. Ez egy szűk és összetartó közösség, ahol mindenki ismeri a másikat. Heng hirtelen megbetegszik, de a kecskéket azért még ki tudja vinni, míg egy nap el kell menjen a helyi sámánnőhöz, mert kezd ájuldozni. Nincs orvosdoktor a környéken és a legtöbb embernek évszázadok óta megfelelt a Sámán. A Sámánnő vesz néhány mintát és arra a következtetésre jut, hogy Heng veséje nem működik és nincs már sok hátra az életéből. A harc megkezdődik Heng életének megmentéséért, de más erők is munkába lendülnek. Mivé válik Heng, családja és a közösség többi tagjából, ha megfogadja a Sámánnő tanácsát?









1В A MEG NEM ENGEDETT




Egy kortárs vámpír család humoros története



ГЌrta

Owen Jones



A mЕ± eredeti cГ­me

The Disallowed



FordГ­totta Beck Csaba MiklГіs



Copyright В© by Owen Jones, 2021



Owen Jones joga ennek a műnek a szerzőjekénti azonosítására az Egyesült Királyság 1988. évi szerzői jogi törvény 77. és 78. szakaszaival összhangban lett megállapítva. A személyhez fűződő szerzői jogviszony érvényesítésre került.

Ebben a fikcióban a karakterek és az események, a szerző képzeletének szülötte, vagy teljes mértékbeni kitalációja.

Kiadja a

Megan KiadГі

https://meganthemisconception (https://meganthemisconception/)




KГ–SZГ–NETNYILVГЃNГЌTГЃS


Ezt a könyvet hálásan köszönöm barátaimnak Lord David Prossernek és Murray Bromleynek, akik többet segítettek 2013-ban rajtam és Thai családomon, mint valaha gondolnák.

Továbbá köszönet jár még szöveggel kapcsolatos javaslataiért S. J. Agboolának, aki jorubára fordította ezt a könyvet.

A karma mindenkinek termГ©szete szerint fizet vissza.


LГ©pj velem kapcsolatba:

http://twitter.com/lekwilliams (http://twitter.com/lekwilliams)

owen@behind-the-smile.org (mailto:owen@behind-the-smile.org)

http://owencerijones.com (http://owencerijones.com/)



Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy Owen Jones könyveiről és írásáról, elsőkézből kapj értesüléseket, a következő oldalon leadott e-levelezési címed megadásával:



http://meganthemisconception.com (http://meganthemisconception.com/)




1В 1. LEE ГљR HELYZETE


Lee úr, vagy vénember Lee ahogyan a helyiek ismerték, hetek óta furcsán érezte magát. Mivel a helyi közösség olyan kicsi és a külvilágtól elszigetelt volt, a környéken mindenki más is jól tudta ezt. Lee úr járt a helyi, amolyan régimódi doktornőnél, hogy tanácsot kérjen ezzel a fura érzésével kapcsolatban, aki azt állapította meg, hogy a testhőmérséklete kibillent az egyensúlyából, aminek az lehetett az oka, hogy valami kihatással volt a vérképére.

A helyi sámánnő, Lee úr nagynénje, igazából még mindig nem volt teljesen bizonyos a furcsa érzetének oka felől, de megígérte neki, hogy 24 órán belül megtudja azt, annak fejében, hogy hagy neki pár mintát vizsgálódásra és majd visszajön amikor hívatja. Ezzel a sámánnő egy mohacsomót és egy követ nyújtott át Lee úrnak.

Ő tudta mit tegyen velük, csinálta ezt már korábban is. Levizelte a mohát és miután mélyről felkrákogott egy adagot, a kőre köpte és tisztelettel visszaadta őket, vigyázva nehogy a nő kezéhez érjenek a minták, nehogy elszennyeződjenek. Ezután a sámánnő külön-külön becsomagolta a mintákat banánlevelekbe, hogy minél tovább megtartsák nedvességüket.

-Adj nekik egy napot, hogy lebomoljanak Г©s kiszГЎradjanak. AztГЎn alaposan szemГјgyre veszem Е‘ket, hogy mi is a bajod.

-Köszönöm Da nénikém, úgy értem Da sámánasszony. Várni fogom a hívásodat és amint jön, azonnal visszajövök!

Da a háta mögé nyúlt és egy agyagpalackot vett le a polcról. Kihúzta a dugóját, két kortynyit húzott belőle, amiből a másodikat végig fújta vénember Leen. Miközben Da imát mormolt az isteneihez, Lee úr arra gondolt, hogy teljesen megfeledkezett ez a nő a “takarításról.” Utálta, ha bárki leköpi, főleg ha egy vénasszony, rothadó fogakkal.

-Ez az alkohol permet Г©s az imГЎdsГЎg rendben tart, mГ­g gatyГЎba nem szedГјnk rendesen! -bГ­ztatta.

Da sámánnő felállt teljes lótusz üléséből és a gyógyító szentélyének döngölt föld padlójáról. Unokaöccse vállát átkarolva sétált ki vele, közben pedig egy cigarettát sodorgatott.

Ahogy kiГ©rtek, meggyГєjtotta a cigarettГЎt Г©s nagyot szГ­vott belЕ‘le. Г‰rezte ahogyan a fГјst megtelГ­ti tГјdejГ©t.

-Hogy van a kedves felesГ©ged Г©s a gyerekek?

-Г“, Е‘k jГіl vannak Da nГ©nikГ©m, bГЎr egy kicsit aggГіdnak az egГ©szsГ©gem felЕ‘l. Egy ideje mГЎr gyengГ©nek Г©rzem magam. Mint tudod, soha Г©letemben nem voltam beteg.

-Á, mi Leek erősek vagyunk, nem is kicsit! Apád, a drága bátyám, még mindig egészséges volna, ha el nem viszi az influenza. Bivalyerős volt! Rá ütöttél, csak őt sosem lőtték meg. Szerintem az tette be nálad a kaput, az az amcsi golyó.

Lee Гєr ezt mГЎr hallotta pГЎr szГЎzszor, de nem lehetett igaza ez Гјgyben, Г­gy csak bГіlintott. Adott nagynГ©njГ©nek egy Г¶tven bГЎtost Г©s hazaindult a tanyГЎjГЎra, ami csak nГ©hГЎny szГЎz mГ©terre volt a falutГіl.

Máris jobban érezte magát, így könnyed lépésekkel iramodott neki, próbálva mutatni ezt másoknak is.

Vénember Lee teljesen megbízott ősi nénikéjében, Daban, mint mindenki más is a közösségben, ami egy kis falu volt, körülbelül ötszáz házzal és pár tucat környékbeli tanyával. Nagynénje akkor lett a falu sámánnője mikor ő maga még kisfiú volt. Nem volt több alig néhány embernél a faluban, akik még emlékeztek az előtte levő sámánra. A falunak sosem volt saját egyetemi végzettségű orvosdoktora.

Ez nem azt jelentette, hogy a falusiak nem juthattak orvoshoz, csak azt, hogy kevéshez és csak messze. A legközelebbi “helyi” orvos egy városkában volt, onnan hetvenöt kilométerre, oda pedig nem volt sem busz, sem vonat, sem taxi a hegyekből, ahol éltek, Thaiföld legfelső, észak-keleti sarkában. Emellett az orvos drága is volt és drága gyógyszereket írt fel, amiről mindenki azt feltételezte, hogy magas jutalékot kapnak utánuk. Pár faluval odébb volt egy klinika, ahol egy teljes munkaidős nővér és egy részmunkaidős vándororvos dolgozott, aki kéthetente egyszer rendelt a klinikán.

Lee Гєr Гєgy gondolta, ez valГіszГ­nЕ±leg jГі lehet a gazdag vГЎrosiaknak, de a maguk fajtГЎjГЎnak nem sok hasznГЎra van. Hogyan tudna egy tanyasi ember kivenni egy egГ©sz szabadnapot Г©s felbГ©relni valakit, aki szintГ©n kivenne egy szabadnapot csak azГ©rt, hogy elmenjenek kocsival egy vГЎrosi orvoshoz? MГ©g ha egyГЎltalГЎn talГЎlna arra valakit kocsival, bГЎr nГ©hГЎny Г¶reg traktor volt tГ­z kilomГ©teren belГјl.

Nem. Úgy gondolta az ő öreg nénikéje elég jó volt mindenkinek. Elég jó volt neki is. Emellett senkit sem engedett meghalni, akinek még nem jött el az ideje és egészen biztosan nem ölt meg senkit, erre mindenki megesküdött volna.

Mindenki.

Lee úr nagyon büszke volt nénikéjére és különben sem volt más választás kilométereken át, valamint egészen biztosan nem volt senki másnak annyi tapasztalata, mint neki, az ő.…? Nos, igazából senki sem tudta, hogy hány éves is volt, még ő maga sem, de ha kilencven nem volt, akkor egy sem.

Lee úr ezekkel a gondolatokkal elért tanyájának előkertjéhez. Megakarta beszélni a helyzetet feleségével, mert habár a külvilág számára úgy tűnt a családjának ő maga a feje, csakúgy, mint bármely másik családban, de ez csak a látszat volt. Igazából minden döntést a család hozott meg, mint egész. Vagy legalábbis a felnőttek.

Ez egy fontos napnak indult, mert a Lee család még sosem volt “válságban”. A két gyermeküknek pedig, akik nem is voltak már gyerekek, lehetett már szavuk ez ügyben. Történelem kezdett íródni és ezt Lee úr is nagyon jól tudta.

-Nya! -hívta kedvesen, feleségét becenevén, mivel az elsőszülött gyermekük, amikor még nem tudta kimondani, hogy “anya,” csak nyát mondott. -Nya itt vagy?!

-Igen, itt vagyok hГЎtul!

Lee várt rá a házban néhány pillanatot, hogy bejöjjön a mosdóból, de fülledt és meleg volt odabent így vissza kiment az elülső udvarba és leült a méretes szalmatetős családi asztalhoz, ahol az egész család szokott étkezni és ülni amikor csak idejük engedte.

Lee asszony igazi neve Wan volt, bГЎr a fГ©rje szeretetteljesen csak NyГЎnak hГ­vta mivel az idЕ‘sebb gyermekГјk eleinte Г­gy hГ­vta. Lee ГєrnГЎl pedig ez kedves emlГ©kkГ©nt megragadt. Nem Гєgy, mint a gyerekeknГ©l. Baan Noi falvГЎbГіl szГЎrmaztak mindketten. Az asszony csalГЎdja csak ebbЕ‘l a falubГіl volt ismert, mГ­g Lee Гєr csalГЎdja kГ©t generГЎciГіval korГЎbban Г©rkezett egy kГ­nai kisvГЎrosbГіl, bГЎr az sem volt tЕ‘lГјk messze.

Az asszony elég tipikus, arra a környékre jellemző vonásokkal rendelkezett. Annak idején nagyon csinos lány volt, de a lányoknak akkoriban nem sok lehetőségük volt és nem is ösztönözték őket, hogy törekedjenek valamerre is. Ez nem sokat változott húsz évvel később sem, lánya idejére. Lee asszony az iskola befejeztével már férjet keresett, így mikor Heng Lee megkérte a kezét és bemutatta szüleinek jegyajándékát a bankban, úgy gondolta lesz olyan jó ez a fogás, mint bármelyik másik helyi srác, aki számításba jöhetett. Sosem vágyott el barátai és családtagjai közül egy nagyobb városba, hogy bővítse a választékot.

A maga módján még bele is szeretett Heng Leebe, még ha rövid szerelmi életük lángja már régen ki is aludt. Most inkább társa volt a család szerkezetében, mint felesége, tekintettel közös megélhetésükre és két gyermekükre.

Wan sosem keresett magának szeretőt, habár házasságkötése előtt és után is szerették volna magukénak többen is. Meggyalázva érezte volna magát azokban a pillanatokban amikre most gyengédséggel gondolt vissza. Lee volt neki az első és az egyetlen, és most már bizonyosan az utolsó is. De ezt nem bánta.

Egyetlen álma volt látni és vigyázni az unokáira, akiket gyermekei idővel egészen biztosan akartak. Jóllehet, különösképpen a lánya ezt nem így gondolta. Nem akart belerohanni a házasságba, mint ő. Tudta jól, hogy lesznek utódai a gyermekeinek amint lehet, hiszen ez volt az egyetlen módja némi anyagi biztonságot teremteni maguknak öreg korukra, és hogy előbbre segítsék a család helyzetét.

Lee asszony törődött a család helyzetével és becsületével, de nem akart többet annál, mint amijük volt. Hosszú időn át megtanulta nélkülözve végezni el feladatait, már nem számítottak neki többé az anyagiak.

Volt már mobiltelefonja és egy tévéje is, de az adás nagyon gyenge volt, hogy mást ne mondjak. Ezzel nem volt mit tennie, csak várni, hogy a kormány feljavítsa a helyi lefedettséget, ami egyszer majd biztosan be fog következni. Nem akart autót, mivel nem akart menni sehova, emellett az utak sem voltak valami jók.

De nem csak ez volt az oka. Az ő korában és helyzetében lévők már olyan régóta gondolták úgy, hogy egy autó elérhetetlen, hogy már évtizedekkel ezelőtt lemondtak róla. Másszóval elégedett volt a biciklivel és a régi motorosbiciklivel, amikkel ki is merült a család közlekedési gépparkja.

Lee asszony már nem sóvárgott aranyért vagy csodálatos ruhákért, a két gyermek felnevelése egy tanyasi fizetésből, megannyi év alatt már kitörölte ezeket a fejéből. Mindezek ellenére Lee asszony boldog ember volt, aki szerette a családját és már beletörődött abba, hogy jelenlegi helyzetében maradjon, míg egy napon Buddha újra haza nem szólítja.

Lee úr elnézte feleségét ahogy közeledett. Valamit a maláji szoknyája alá tett, amit kívülről… Nos valami mintha nem simult volna a helyére, feltételezte Lee úr, de a világért sem tette volna ezt szóvá. Lee asszony az asztal szélére ült és maga mellé lendítette lábait. Úgy ült, mint egy sellő a kősziklán.

-Na, mit mond az a vГ©n banya?

-Ugyan már, Nya. Nem olyan rossz ő! Jó, sosem jöttetek ki egymással, de van ez így, nem igaz? Sosem mond rólad egy rossz szót sem. Miért? Alig fél órája kérdezte, hogy jól vagy-e … és a gyerekek?

-Néha te is olyan bolond tudsz lenni Heng! Szépen beszél nekem és rólam amikor vannak körülöttünk, de mikor csak kettesben vagyunk úgy bánik velem, mint a kutyával. Mindig is úgy bánt. Utál engem, de fondorlatosabb annál mintsem, hogy te azt megláthasd. Tudja, hogy azonnal a pártomat fognád. Ti férfiak azt hiszitek sokat tapasztalt bölcsek vagytok, de azt sem látjátok, hogy az orrotok előtt mi történik.

-Mindenféle dologgal megannyiszor megvádolt már az évek alatt… minthogy nem tartom tisztán a házunkat, nem mosdatom a gyerekeket, sőt egyszer még azt is találta mondani, hogy olyan bűze van az ételemnek, mintha kecskebogyóval fűszerezném!

-ГЃ, a felГ©t sem tudod! De te sem hiszel nekem ugye?! A sajГЎt felesГ©gednek! Persze. Mosolyogni tudsz csak rajta, de az elmГєlt harminc Г©v nekem egyeltalГЎn nem volt olyan vicces, mondhatom! AkГЎrhogy is, mit mondott?

-Semmi különöset, csak összefutottunk. A szokásos, tudod. Pössenteni egy kis mohára, kőre köpni aztán hadd fújjon le egy kis cefrével abból a vén fogatlan szájából. A hideg is kiráz, ha rágondolok. Azt mondta holnap üzen, amint megtudja az eredményt.

Hol vannak a gyerekek? Nem kГ©ne itt lenniГјk ezen a csalГЎdi megbeszГ©lГ©sen?

-Nem hiszem. NemigazГЎn. VГ©gГјl is mГ©g nem tudunk semmi pontosat, ugye? Vagy neked van valami Г¶tleted?

-Nincs, nemigazán. Azt hittem attól a kínai lánytól talán kapok egy masszázst… az tán segítene, ha megkérném, hogy legyen velem kíméletes. Észak-Thaiföldön szerezte a tudását, kicsit durva lehet, ugye?… legalábbis úgy hírlik. Tudod, pláne ahogy most vagyok. Talán használna egy kis finom átdörzsölés… mit gondolsz drágám?

-Igen, értem én mire gondolsz a finom átdörzsölésen. Ha így van, miért nem kéred meg a nagybátyádat? Minek egy fiatal lányt választani?

-Tudod miért! Nem szeretem, ha férfikéz tapogat. Mondtam ezt már neked korábban is, de legyen. Ha zavar, nem megyek masszőrhöz.

-Nézd, nem mondom, hogy nem mehetsz. Fenébe, nem tarthatlak vissza úgysem, ha menni akarsz hát mész. Viszont csakugyan, ahogy mondod, úgy hírlik kicsit durva és több kárt csinálhat, mint hasznot. Úgy gondolom bölcsebb volna hagyni, míg hallunk a nénéd felől, ennyi az egész.

-Igen, jГі. ValГіszГ­nЕ±leg igazad van. De nem is mondtad merre vannak a gyerekek?

-Nemigazán tudom, azt hittem mostanra már itthon lesznek… Együtt mentek el valami születésnapi buliba vagy hova a hétvégén.

LeeГ©knek kГ©t gyermekГјk volt, egy fiГє Г©s egy lГЎny, amiГ©rt szerencsГ©snek tudtГЎk magukat, mivel tГ­z Г©ven ГЎt prГіbГЎlkoztak mire megfogant a fiu k. HГєsz Г©s tizenhat Г©vesek voltak mostanra, Г­gy Lee Гєr Г©s neje mГЎr rГ©gen feladtГЎk, hogy legyen mГ©g tovГЎbbi gyermekГјk is.

RГ©g felhagytak mГЎr a prГіbГЎlkozГЎssal is.

Viszont jГі, tisztelettudГі Г©s szГіfogadГі gyerekek voltak, a szГјleik bГјszkГ©k voltak rГЎjuk. Vagy legalГЎbbis arra, amit tudtak rГіluk, hiszen Е‘k is csak gyerekek voltak: kilencven szГЎzalГ©k jГіsГЎg, de csГ­nytevГ©sre sem voltak restek Г©s titkos gondolatokat is dГ©delgettek, amikrЕ‘l tudtГЎk, hogy a szГјleik nem helyeselnГ©k Е‘ket.

IfjГє Lee, a fiГє, Den, vagy kicsi Lee, Г©pp csak hГєszГ©ves lett, nem egГ©sz kГ©t Г©ve kerГјlt ki az iskolГЎbГіl. Neki, csakГєgy mint hГєgГЎnak, boldog gyermekkora volt, de a tГ©ny, hogy apja nagyon nehГ©z Г©letet tervezett neki, lassan kezdett valГіsГЎggГЎ vГЎlni. Nem mintha egГ©sz Г©letГ©ben nem dolgozott volna iskola elЕ‘tt Г©s utГЎn is, de akkoriban mГ©gis volt ideje focizni, pingpongozni Г©s a lГЎnyokra az iskolai tГЎncokon.

Ezek most mind, végükhöz értek, csakúgy, mint a kilátás a szexuális életre. Nem mintha bármikor is jutott volna belőle neki sok, amivel dicsekedhetett volna. Csak a ritka csókok és a még ritkább taperolások, de most nem volt semmije, lassan már két éve. Den bármikor lelépett volna egy városba, ha lett volna halvány fogalma róla, hogy mit is csináljon, ha majd odaért. Törekvés sem volt benne sokra, csak a gyakori szexre.

A hormonjai olyan csГєnya mГ©rtГ©kben jГЎtszottak vele, hogy a szemГ©ben mГ©g nГ©hГЎny kecske is kihГ­vГіan riszГЎlta magГЎt, ami vГ©g nГ©lkГјl aggasztotta.

Nem túl mélyen, érezte, meg kell nősülnie, ha rendszeresen nőhöz akar jutni.

A hГЎzassГЎg, mГ©g ha ez abba is kerГјl, hogy gyermekei kell, hogy legyenek, kezdett hatГЎrozottan vonzГіnak tЕ±nni.

Lee kisasszony, vagy ahogy jobban ismerik Din, nagyon csinos tizenhat éves lány volt, aki a nyáron fejezte be az iskolát. Bátyjánál két évvel hamarabb, ami teljesen elfogadott volt a környéken. Nem azért, mert kevésbé volt okos, hanem mert a szülők és a lányok is, úgy gondolták, hogy minél korábban alapítanak családot, annál jobb. Férjet is könnyebb volt találniuk húsz éves kor alatt, mint pár évvel az után. Din szó nélkül elfogadta ezt a népi “bölcseletet”, édesanyja aggodalma ellenére.

Еђ is dolgozott az iskola elЕ‘tt Г©s utГЎn is, egГ©sz Г©letГ©ben. ValГіszГ­nЕ±leg kemГ©nyebben is mint a bГЎtyja, mГ©g ha ezt Е‘ nem is lesz soha kГ©pes belГЎtni, mivel a lГЎnyok gyakorlatilag rabszolgГЎk voltak mindenhol a vidГ©ken.

AkГЎrhogy is Dinnek volt fantГЎziГЎja. Romantikus Г¶sszefonГіdГЎsokrГіl ГЎlmodott, amikben a szeretЕ‘je Bangkokba repГ­ti, ahol doktor lesz, Е‘ maga pedig a barГЎtnЕ‘ivel fog vГЎsГЎrolni naphosszat. A hormonjai Е‘t is nyugtalanГ­tottГЎk, de a helyi kultГєra megtiltotta szГЎmГЎra, hogy engedjen nekik, sЕ‘t mГ©g sajГЎt magГЎnak sem engedhetett. Az apja, bГЎtyja, de mГ©g az anyja is valГіszГ­nЕ±leg elverte volna, ha csak annyin is kapnГЎ, hogy egy csalГЎdon kГ­vГјli fiГєra mosolyog.

Ezt is tudta, Г©s el is fogadta minden szГі nГ©lkГјl.

Az volt a terve, hogy azonnal fГ©rjet keres. Egy terv, amiben Г©desanyja mГЎr korГЎbban segГ­tsГ©gГ©t ajГЎnlotta, mivel a Lee lГЎnyok tudtГЎk, hogy minГ©l hamarabb vГ©ghez viszik ezt a tervet, annГЎl jobb. MГЎr csak a csalГЎd bГЎrmekkora mГ©rtГ©kЕ± szГ©gyenГ©nek elkerГјlГ©se Г©rdekГ©ben is.

Egyszóval a Lee család egy jellegzetes helyi család volt, és ezzel ki is voltak békülve. Életük a helyi szokásoknak megfelelően és a helyénvaló, alapos rend szabta mederben folyt. Még ha a két gyerek dédelgetett is álmokat a nagyvárosba való szökésről. Ennek csak annyi híja volt, hogy törekvéseik a hegyi nép évszázados neveléséből fakadt. Ez tartotta csak vissza őket és ez volt a kormány szerencséje is, máskülönben a fiatalok már régen eltűntek volna a vidékről Bangkokba, onnan pedig külföldre, mint Tajvan és Omán, ahol jobb volt a fizetés. Akárhogy is, a rideg főnemesi nyomás alól való szabadulás csábító volt.

Sok fiatal lány ugyan megtette az utat Bangkokba, némelyük talált is jó munkát, de sokuk a nagyobb városok szexiparában végezte, ahonnan csak néhányan jutottak át a határon, vagy Ázsián kívülre. Elég sok rémtörténet járta ahhoz, hogy elriasszák a fiatal lányokat ennek az útnak a megtételétől és dolgozzanak, mint Din és édesanyja.

Lee Гєr szerette az Г©letГ©t Г©s mГ©g jobban a csalГЎdjГЎt, bГЎr ez az otthon hatГЎrain kГ­vГјlrЕ‘l nemigazГЎn lГЎtszott. Nem akarta elveszГ­teni Е‘ket holmi betegsГ©g miatt, ami lehet, hogy mГ©g legГ©ny korГЎban kezdett kialakulni benne.

Öreg Lee úr (még ha tudta is, hogy a faluban néhány taknyos kölyök csak öreg kecske Leenek hívja is) fiatal korában idealista volt. Iskolája után harcolni jelentkezett Észak-Vietnámba. Közvetlenül a laoszi határon éltek, szóval nem volt messze tőlük. Tudta, hogy az amerikaiak bombázzák Észak-Vietnámot és Laoszt, ki akarta venni a részét ennek a megállításában.

Csatlakozott a kommunista ügyhöz és Vietnámba ment katonai kiképzésre, ahol fogadták is amilyen hamar csak tudták. A kiképzésen sok hozzá hasonló fiú volt. Félkínaiak megelégelve, hogy idegen hatalmak avatkoznak honfitársaik jövőjébe. Nem fért a fejébe, hogy az amerikaiakat, akik több ezer kilométerre élnek onnan, mi a francot érdekli, hogy a világnak ezen a kis szegletén, ahol ő él, épp ki van hatalmon. Őt sosem érdekelte melyik elnököt választották.

Akárhogyan is, a sors akaratából soha nem volt esélye egyetlen éles lövést sem leadni, mivel a legelső napján, miközben a kiképzőtáborból a harctérre szállították, egy amerikai bomba repeszei komolyan megsebesítették. Elég csúnya és fájdalmas sebesülést kapott, de nem életveszélyeset. Ahhoz azonban mégis elég volt, hogy a kórház elhagyása után, katonai szolgálatra alkalmatlan minősítést kapjon és leszereljék. A legnagyobb repesz a bal combját érte, de néhány kicsi a hasát is megszórta, amiről most úgy gondolta talán ez lehet az oka ennek a rossz közérzetnek. Ezekből a hegekből indult a pletyka, hogy meglőtték.

CsГєnya sГЎntГ­tГЎssal Г©s elГ©g vГ©gkielГ©gГ­tГ©ssel tГ©rt haza ahhoz, hogy egy kis tanyГЎt tudjon venni magГЎnak. De mivel a lГЎba rossz volt, kecskenyГЎjat tartott, azokat tenyГ©sztette, eladГЎsra. VisszatГ©rГ©se utГЎn, lГЎba egy Г©ven belГјl olyan jГіl lett, amilyen jГі csak lehetett a sebesГјlГ©se utГЎn. FelesГ©gГјl vett egy csinos helyi lГЎnyt, akit korГЎbbrГіl mГЎr ismert, sЕ‘t egГ©sz Г©letГ©ben rГЎ vГЎgyott. A lГЎny is tanyasi hГЎttГ©rrel rendelkezett, Г­gy megalapГ­tottГЎk boldog, de csekГ©ly megГ©lhetГ©sГјket.

Azóta Lee úr vasárnap kivételével a hét minden napján, a fennsíkra vitte legeltetni a nyáját, nyáron pedig gyakran töltötte az éjszakát valamelyik táborában, amit még a seregben tanult felverni. Mint örömteli időket idézte fel azokat a napokat, még ha akkoriban nem is hívta volna annak őket.

A hegyekben az emberen kívül már nem éltek ragadozók, mivel a tigriseket rég kiirtották a kínai gyógyszeripar számára. Lee úrnak ezzel kapcsolatban vegyes érzelmei voltak. Egyrészt tudta jól, hogy ez gyalázatos tett volt, másrészről viszont nem bánta, hogy nem kell minden éjjel megvédenie a kecskéit a tigrisek portyázásaitól. Amikor a betegsége kiütött rajta, alig egy hete, vagy még annyi sem, már majd harminc éve volt kecskepásztor, szóval úgy ismerte a hegyeket, mint más a helyi parkot.

Tudta melyik környéket kerülje, hogy a bányák és az amerikaiak által a hetvenes években ledobott sztrichnin csomagokat elkerülje, mint ahogyan azt is tudta melyik terület van már megtisztítva. Habár egy hónapja az utászok kihagytak egyet, amit az egyik kecskéje talált meg. A felrobbanó akna, égnek repített egy követ ami azonnal leszakította a kecske fejét. Igaz, a húsa nem veszett kárba és nem is szenvedett sokat.

Ahhoz túl messze volt a tanya, hogy hazavigye a tetemet, így Lee úr lakmározással töltött néhány kellemes napot a hegyekben, mialatt a családja betegre aggódta magát érte odahaza.

Lee úr egy elégedett ember volt, élvezte a munkáját és az életet a szabad ég alatt. Régen meg volt barátkozva a gondolattal, hogy sosem lesz gazdag és sosem lépi át újra az ország határát, feleségével pedig örültek, hogy van két szép gyermekük, akiket egyformán szerette és a legjobbat akarta számukra. Büszke volt rá, hogy már mindketten kijárták az iskolát, így már teljes munkaidőben tudtak munkálkodni a tanyán, ahol felesége fűszernövényeket és zöldségeket termesztett, három disznó és pár tucat tyúk társaságában.

Lee úr azon töprengett, hogy a megszaporodott kezekkel mennyivel tudná bővíteni a tanyát. Esetleg még egy tucat tyúkot, még néhány disznót és talán egy újabb tábla csemegekukoricát is tudnának gondozni.

MagГЎhoz tГ©rt ГЎlmodozГЎsГЎbГіl.

-Mi van, ha ez komoly Nya? IdГЎig nem is emlГ­tettem, de a hГ©ten kГ©tszer is elГЎjultam, Г©s mГ©g kГ©tszer vagy hГЎromszor ГЎlltam az ГЎjulГЎs szГ©lГ©n.

-MiГ©rt nem szГіltГЎl errЕ‘l korГЎbban?!

-Nos tudod, nem akartam, hogy aggódj, és különben sem tudtál volna mit csinálni vele, nem igaz?

-Nem. Г‰n nem, de korГЎbban elkГјldhettelek volna a nagynГ©nГ©dhez Г©s talГЎn megprГіbГЎlhattalak volna elkГјldeni egy orvoshoz is!

-ГЃ, ismersz, Nya. Csak azt mondtam volna, hogy vГЎrjuk meg mit mond a nagynГ©nГ©m mielЕ‘tt kiadjuk azt a sok pГ©nzt. Be kell ismerjem nГ©ha pokoli furcsa Г©rzГ©s fut ГЎt rajtam, egy kicsit fГ©lek is, hogy mit fog mondani a nГ©nikГ©m errЕ‘l holnap.

-Igen, Г©n is. TГ©nyleg olyan rosszul Г©rzed magad?

-NГ©ha igen. EgyszerЕ±en csak egyГЎltalГЎn nincsen erЕ‘m. RГ©gen egyГјtt tudtam futni Г©s ugrani a kecskГ©kkel, de most mГЎr abban is elfГЎradok, ha csak nГ©zem Е‘ket. Valami van velem, ebben biztos vagyok.

-NГ©zd apa, -Г­gy hГ­vta fГ©rjГ©t- a gyerekek mГЎr a kapuban vannak. Be akarod vonni Е‘ket a beszГ©lgetГ©sbe most?

-Nem, igazad van. Ne aggasszuk Е‘ket most ezzel, de szerintem nagynГ©nГ©m Г©rtem kГјld holnap dГ©lutГЎn, szГіval mondd nekik, hogy csalГЎdi tanГЎcs lesz teaidЕ‘ben Г©s legyenek ott!

-Szerintem most lefekszem, megint fáradtnak érzem magam. Nagynéném köpete kicsit felrázott, de már múlóban van. Mondd nekik, hogy jól vagyok, de kérd meg Dent, hogy holnap vigye ki ő a kecskéket helyettem jó? Nem kell messzire vinni őket, csak a folyópartra, hogy tudjanak enni egy kis vízparti füvet és igyanak… Egy vagy két napra nem bánják.

-Ha van tíz perced, légy szíves csinálnál nekem egyet a különleges teádból? Abból a gyömbéres, ánizsos meg a többisből… az fel kell, hogy dobjon kicsit… Ó, és pár tök, vagy napraforgó magot… megkérhetnéd Dint, hogy törje fel nekem őket.

-Kérsz egy tányér levest is? A kedvenced…

-JГі, igen. De ha alszok, csak tedd az asztalra Г©s majd megeszem kГ©sЕ‘bb, hidegen.

-Sziasztok gyerekek, ma korГЎn megyek aludni, de ne aggГіdjatok, jГіl vagyok! AnyГЎtok elmondja a rГ©szleteket. Azt hiszem valamifГ©le fertЕ‘zГ©st kaptam. JГі Г©jt mindenik!

-Jó éjt apa! -mondták mindannyian. Nyugtalanul néztek először Lee úrra, aki épp visszavonult, aztán egymásra. Din különösen aggodalmasnak látszott.

Ahogy Lee úr ott feküdt a sötétben, csendben, az oldalai még jobban lüktettek, csakúgy mint az egyik fájó lyukas foga, ami éjjelente az ágyban mindig bajosabban viselte magát. De annyira ki volt merülve, hogy gyorsan elaludt, még mielőtt a teáját, a levesét és a magjait bevihették volna neki.

Odakint a fГ©lhomГЎlyban, a kis csalГЎd Lee Гєr helyzetГ©t tГЎrgyalta halkan a nagy asztalnГЎl, szinte suttogva. Annak ellenГ©re, hogy senki sem hallotta volna Е‘ket mГ©g akkor sem, ha hangosan beszГ©ltek volna.

-Apa meg fog halni? -kérdezte Din könnybe fojtott hangon édesanyját.

-Nem kedvesem, persze, hogy nem! -válaszolta, -Legalább is… nem hiszem.




1В 2. A LEE CSALГЃD DILEMMГЃJA


Jellemző népszokás szerint odabent mindenki, a ház egyetlen szobájában aludt együtt. Anya és apa egy franciaágy méretű matracon, a gyerekek pedig külön-külön egy-egy matracon. Minden matracot, külön szúnyogháló védett. Pirkadatkor, mikor felkeltek, mindenki csendben osonva járt kelt, nehogy felébresszék Henget.

TudtГЎk, hogy valami nincs rendjГ©n, hiszen ГЎltalГЎban Е‘ volt az elsЕ‘ aki felkelt Г©s kiment a hГЎzbГіl, mГ©g a leghidegebb reggelen is. A szГєnyoghГЎlГіn keresztГјl nagy aggodalommal nГ©ztГ©k halГЎlsГЎpadt arcГЎt mГ­g anyjuk ki nem zavarta Е‘ket a szobГЎbГіl.

-Din tégy meg nekem egy szívességet kedves! Egyáltalán nem tetszik ahogyan apád kinéz. Menj gyorsan zuhanyozz le, és szaladj kérdezd meg a nagynénit, hogy tud-e mondani már valamit, jó? Ügyes lány vagy! Tudom, hogy még korán vagyunk, ha nem lenne még kész, mondd neki, hogy kövessen el mindent a kedvenc unokaöccséért, mielőtt túl késő ne volna. Megteszed?

Din sГ­rni kezdett Г©s futott zuhanyozni.

-Ne haragudj Г©desem, nem akartalak Г­gy felzaklatni! -szГіlt a lГЎnya utГЎn.

Mikor negyedórával később megérkezett nagy-nagynénije házához, az öreg sámánnő már ébren volt. Felöltözve, rizslevest evett a háza előtti nagy asztalnál.

-JГі reggelt Din, jГі lГЎtni! KГ©rsz egy tГЎnyГ©r levest? Nagyon finom!

Da szerette unokahúgait, közülük Dint különösen. Amikor viszont elmondta, hogy mi járatban van, nem tudta szó nélkül megállni, hogy az anyja egy effajta vizsgálat eredményével kapcsolatban, a huszonnégy órán belüli eredménnyel, túlontúl sokat kér.

-Az az anyád! Na, megnézzük mit tehetünk… Apád rosszul néz ki, ugye?

-Igen Da néni, hulla fehér volt, de nem gondoltuk róla, hogy meg volna halva… Anya épp megbökni készülte egy tűvel, hogy megnézze reagál-e valamit rá, de én ezt már nem vártam meg. Nem akarom, hogy apa meghaljon Da néni, mentse meg kérem!

-Minden tőlem telhetőt megfogok tenni, de Buddha hívásának senki a földön nem mondhat nemet. Megnézzük mit tehetünk, gyere velem!

Da bevezette a szentélyébe, meggyújtott egy gyertyát és becsukta maguk mögött az ajtót. Remélte, hogy Din mutat némi érdeklődést a “régi módszerek” iránt amíg még elég fiatal ahhoz, hogy betaníthassa, mert tudta, hogy egy nap szükség lesz egy örökösre. Feltéve, hogy ez a munka a Lee családban marad.

Rámutatott a földön, a vendégek gyékényszőnyegére, amire Din le is ült. Körbejárt a kunyhóban imádságok és ráolvasások mormolása közepette és még pár gyertyát gyújtott meg mielőtt leült volna ő is Dinnel szemben, aki az ölébe tett markait bámulta.

Da rГЎnГ©zett unokahГєgГЎra, nГ©mi reszketГ©st Г©rzett ГЎtfutni magГЎn. NГ©hГЎny mГЎsodpercre belenГ©zett sajГЎt marokba formГЎlt kezeibe, majd Гєjra felnГ©zett Dinre.

-Azért jöttél, hogy valaki mással kapcsolatban kapj tanácsot. Kérlek, tedd fel a kérdésedet! -mondta Da azon a mély, mormoló hangon, amit sosem hallott senki más azon a kunyhón kívül.

Az átváltozás most is megriasztotta Dint, mint minden alkalommal amikor nagynénje transzba esett és átengedte testét más erőknek. Nem is annyira az arca változott meg nagynénjének, még ha kicsit meg is változott, hanem inkább az egész teste. Hasonlóan, mint ahogyan egy színész vagy egy imitátor meg tudja változtatni a jellemét a játszott karakternek megfelelően, de ez annál is több volt. Ez olyan volt, mintha Da lelkét kicserélték volna valaki máséra, ami nem csak a küllemét, de a hangját is megváltoztatta.

Din rГЎnГ©zett az Г¶reg sГЎmГЎnra, aki mГЎr nem a nagynГ©nje volt.

-SГЎmГЎn, az apГЎm nagyon beteg. Tudnunk kell, hogy mi a baja Г©s mit tehetГјnk Г©rte.

-Igen, az Г©desapГЎd, akit apГЎnak hГ­vtok.

A személy, a nénikéje, úgy hangzott, mint egy férfi. Rátette kezeit a csomagokra, amiket Heng hagyott ott az előző napon és becsukta nagynénje szemeit. Din számára úgy tűnt síri csend támadt, egy hosszú szünet. Olyan mély csend, hogy úgy írta volna le, hallhatná a hangyák lépteit a döngölt földön.

Din jГі pГЎr ilyen alkalmon volt mГЎr ezelЕ‘tt, mГ©g ha nem is ehhez hasonlГі komoly okbГіl kifolyГіlag, mint most. KГ©rdezett mГЎr egyszer hasi tГјnetrЕ‘l, nГ©hГЎny Г©vvel ezelЕ‘tt a mensiГ©rЕ‘l, legutГіbb pedig arrГіl, hogy fГ©rjhez menjen-e hamarosan. Nem fГ©lt ettЕ‘l a helyzettЕ‘l, csak a vГ©geredmГ©nytЕ‘l. De tudta, hogy nem tehet mГЎst, mint Гјl, vГЎr Г©s figyel, amit izgalmasnak talГЎlt.

A sámán lassan kibontotta az első csomag tartalmát, a követ. Alaposan megvizsgálta, megszagolta és visszatette a banánlevélbe, majd azt a csomagot vette fel amelyikben a moha volt. Azt is megszagolta mielőtt letette a gyékényszőnyegre maga elé.

A sГЎmГЎn komolysГЎggal nГ©zett Dinre Г©s egy pГЎr perc elteltГ©vel megszГіlalt.

-Az, akiről beszélünk nagyon beteg. Tulajdonképpen amikor ezeket a mintákat itt hagyta nagyon közel állt a halálhoz, de még nem halt meg… Valamelyik belső szerve, pontosabban az amelyiknek a vér tisztítása a feladata, nagyon rossz állapotban van… Az amelyiket, azt hiszem úgy hívtok Thaiföldön, hogy vese. Mindkettő működése leállt és a mája is erősen hanyatlik.

-Ez azt jelenti, hogy a kaszás már a küszöbön áll. Erre pedig ismert gyógymód nincs.

A Sámánnő megint összerezzent és visszaváltozott öreg Da nénivé, aki pislogott néhányat és fészkelődött kicsit, mint mikor egy régi feszes ruhát vesz fel az ember, majd megdörzsölte szemeit.

-Ez nem volt jó hír ugye gyermekem? Tudod mikor átszellemülök, nem mindig hallok minden szót, de valamit azért értettem belőle és látom az arcodon, hogy ez lesújtóan érinti apádat.

-A lélek azt mondta, apád biztosan meg fog halni hamarosan, mivel nincs gyógyír beteg vesére és májra…

-Sajnálom Din, tudod jól, hogy én nagyon szeretem apádat… Figyelj, mondok valamit, az éveim során tanultam mást is az átszellemülésen kívül. Nézzük csak… Igen, a kő… Látod rajta hova köpött apád? Nyoma sincs! Ez azt jelenti nincsenek sók a köpetében. Semmi só, semmi ásványi anyag, semmi vitamin, semmi. Csak víz.

-Most a mohát -messziről megszagolta, aztán közelebb vitte az orrához -Ugyanaz. Szagold meg! -odatartotta Dinnek, hogy megszagolja de Din vonakodott tőle, hogy apja vizeletét szaglássza.

-Szagold csak meg, nem harap! -mondta neki Da.

Din Гєgy tett ahogy parancsolta.

-Nincs szaga, csak a mohГЎt Г©rezni.

-Pontosan! A férfi vizeletnek, ha becsomagolva tartod olyan szaga van, mint a macskahúgynak, de apádé nem olyan. Következésképpen nincs benne tápanyag, ami megrohadna. Ebből kifolyólag apád vére is csak víz.

-Nem hГєzhatod sokГЎig vГ­zzel az ereidben vГ©r helyett, nem igaz? Г‰sszerЕ±, ugye. A vГ©red szГЎllГ­tja az Г¶sszes tГЎpanyagot vГ©gig a testben, de apГЎdnak nincs belЕ‘le. EzГ©rt olyan gyenge folyton.

-Most siess haza nГ©zd meg, hogy nem vagyunk-e mГ©g elkГ©sve, Г©s ha mГ©g velГјnk van, pattanj a robogГіtokra Г©s gyere Г©rtem. Indulj, siess!

Din csakГєgy repГјlt ki az ajtГіn Г©s szaladt hazГЎig.

Mialatt Din oda volt, hogy megnézze apját, Da felkészült az útra. A szíve mélyén tudta, hogy az ő Hengje még nem halt meg, vagy legalábbis még nem teljesen. Összeválogatott néhány füvet és egy táskába tette őket, megmosta arcát és lekötötte a haját egy fejkendővel a ráváró motorozás menetszele ellen, aztán kiment, várta unokahúgát.

Néhány percre rá, Din meg is érkezett, hatalmas porfelhővel a háta mögött.

-Gyorsan nénikém, anya azt mondta, jöjjön gyorsan mert már haldoklik.

Da felült a robogóra féloldalasan úgy, hogy mindkét lába egy oldalon volt, ahogy az öreg hölgy elhelyezkedett, nekiiramodtak. Din hosszú haja fájdalmasan korbácsolta az öreg arc ráncait, Da egész úton azok elől próbált kitérni. Ahogy megérkeztek, Da lepattant a gépről. Öreg korához képest fürge volt, de nemigazán ismerte a járást a háznál.

-Köszönjük, hogy azonnal jött Da nagynéni! Fent van a hálószobában.

-Igen, gondoltam, hogy ГЎgyban lesz, nem a szeretett kecskГ©ivel.

Felemelte a fekhely szúnyoghálóját és leült a fa padlóra, a feje mellé. Először a bőrét vette szemügyre, aztán a haját és ajkait, végül felnyitotta a szemeit és beléjük nézett.

-Hmm, hát így… mutasd meg a talpait.

Wan sietett kitakarni férje lábait, aztán Da áthajolt, hogy megszorítsa és közelebbről szemügyre vegye.

-Hmm, ezelőtt sosem láttam ilyen komoly tápanyaghiányos vérű esetet. Megengeded, hogy picit rendelkezzek a gyerekkel, hogy mit is csináljanak? Jó. Hamarosan visszajövök. Támaszd alá a fejét néhány párnával, én meg beküldöm Dint, hogy segítsen neked. Dent kiviszem, ott kell segítenie!

-Igen nagynГ©ni, persze! BГЎrmit, csak segГ­thessek drГЎga Hengemen.

-Rendben, akkor lássuk mit tudunk tenni. -ezzel felállt és lement a földszintre.

-Din, menj Г©s segГ­ts anyГЎdnak, Den, te gyere velem. Mindenkinek gyorsnak Г©s pontosnak kell lennie!

Din gyorsan követte utasítását, Den pedig megkérdezte, mit tud segíteni.

-Menj Г©s hozd ide a legerЕ‘sebb kakasotokat! Gyorsan gyerek!

Amikor Den visszajött a jószággal a hóna alatt, Da átvette.

-Most kösd a legerősebb bakkecskéteket egy cölöphöz olyan szorosan, hogy meg se tudjon moccanni, hogy ülve-e vagy állva az nekem mindegy!

Miközben Den elrohant, Da az asztal szélére támaszkodva elnyisszantotta a kakas torkát, és egy tálba engedte a vérét. Élettelen testét belenyomta az asztalon heverő zöldségeskosárba, majd felsietett az emeletre.

-Din, -mondta, mikor felért, -van valamennyi kecsketejetek vagy más tejetek a hűtőben? Ha nincs, végy egy köcsögöt és fejj egy kis frisset légy szíves!

Nem kellett mondani neki, hogy siessen, mГЎr ott sem volt.

-Na Wan, Г©bren van?

-NemigazГЎn nagynГ©ni, Гєgy fГ©lig meddig.

-Rendben. Fogd be az orrát, én pedig leöntöm a torkán ezt a vért!

A hüvelyk és középsőujjaival megfogta zárt állkapcsát, hogy kinyissa, hátranyomta a fejét és néhány nyelésnyi vért öntött a torkára. Abból, ahogyan Heng beglugyogta mint egy benzines kocsi, amibe gázolajat töltöttek, arra tippelt, hogy körülbelül a fele jó helyre is ment.

Heng rГ©snyire nyitotta szemГ©t.

-Ti két vén boszorkák mit csináltok velem? -suttogta- Ez szörnyű volt!

-Ó, azt mindjárt gondoltam, -mondta Da miközben öntött még a garatára- túl erős, hozzá kell, hogy szokjon még.

-Friss tej Virágtól, a legjobb kecskénktől, még meleg! -jött be Din.

Da átvette, bekeverte felesben a maradék vérrel és leöntötte Heng torkán, mint az előzőt. Az eredmény ugyanaz volt, de egy kicsit több ellenállással.

-Láttad ezt?! -kiáltott fel Da, -máris erősödik! Heng ellenkezni próbál velünk, ellenáll. Talán még nincs teljesen veszve!

-Rendben! Wan, folytasd a tejjel, de hagyd meg annak a felét, ami most van! Mindjárt visszajövök.

Lement Г©s Dent hГ­vta.

-KГ©szen ГЎll mГЎr az a kecske?

-Igen nagynГ©ni, amott van.

-JГі. Gyere velem!

Da borotvaГ©les bicskГЎjГЎval ejtett egy metszГ©st a kecske nyakГЎn, Г©s lecsapolt nГ©hГЎny decinyi vГ©rt.

-LГЎttad hogyan csinГЎltam legГ©ny? JГіl jegyezd meg, mert Гєgy hiszem, mostantГіl minden nap csinГЎlnod kell majd!

Mindketten felmentek az emeletre, ahol meglepetГ©sГјkre Heng a felesГ©gГ©vel Г©s a lГЎnyГЎval beszГ©lgetett, mint egy kГіrhГЎzi beteg az Г©rzГ©stelenГ­tГ©s utГЎn. MГЎmorosan, gyengГ©n Г©s lassan, de Г¶sszefГјggЕ‘en.

Da Г¶sszekeverte a kecske vГ©rГ©t felesben a maradГ©k tejjel, de most a tiszta vГ©rt adta neki, hogy prГіbГЎlja meginni egyedГјl.

-Ó, nénikém, ez undorító! Ó, a francba…

-PrГіbГЎld meg akkor ezt, -mondta Da, Г©s ГЎtnyГєjtott neki egy pohГЎr rГіzsaszГ­nЕ± folyadГ©kot.

-Igen… ez nagyon finom… Mi ez? Máris érzem, hogy jót tesz!

Heng mohГіn lehГєzta az egГ©sz pohГЎrral.

-Ez, ö, ez egy tejturmix füvekkel… Jó ugye?

-Igen nénikém, nagyon jó… nagyon felfrissít! Van még ebből?

Wan az öreg sámánnőre nézett, aki bólintott. Wan öntött még egy pohárral és segített a férjének meginni.

-Ó, úgy örülök Heng, -mondta Da, -azt hiszem ebben a tejturmixban megtaláltuk a megoldást a helyzetedre, habár biztos vagyok benne, hogy egy picit még finomíthatunk majd rajta. Esetleg találhatunk más hozzávalókat, hogy időnként megváltoztassuk az ízét, tudod, hogy ne legyen olyan unalmas.

-Igen nГ©nГ©m. Tudtam, hogy te eredmГ©nyre jutsz!

-A családomért bármit! Örülök, hogy segíthettem, -válaszolta egy óriási, őszinte, ritka és bensőséges mosollyal az arcán.

Összekeverte a maradék vért a tejjel, majd némi füvekkel, körülbelül jó fél liter tejturmix lett így, majd megszólalt.

-Heng, szerintem most pihenned kellene! NГ©zd, itt van mГ©g tejturmix kГ©sЕ‘bbre. Most odalent megmutatom a csalГЎdnak, hogy hogyan kГ©szГ­tsГ©k el neked. Rendben? Pihenj! HГ­vj, ha szГјksГ©ged van rГЎm! Most megyek, gyГіgyulj meg mihamarabb!

Ahogy mindannyian kényelembe helyezkedtek a kerti asztalnál, Wan friss gyümölcsöket és hideg vizet adott mindenkinek frissítőül, Da pedig levezetett egy családi tanácskozást.

-Mint ahogyan azt korГЎbban is mondtam, mГ©g sosem lГЎttam ilyen komoly esetet, mint ez, de Гєgy lГЎtszik a tapasztalataim Г©s a Szellem ГєtmutatГЎsai elvezettek a helyes megoldГЎshoz.

-Viszont ezidáig csak az úgynevezett “vészhelyzeti erőforrásokat” mozgósítottuk. Nézzünk szembe a tényekkel, Hengnek csak olyan állatok véréből adtunk, amik nem esznek emberi ételeket, vagyis még mindig híján van néhány létfontosságú tápanyagnak.

-Amit igazából tennünk kéne, az az, hogy olyan állatok véréből adjunk neki folyamatosan, amik azt eszik, amit az ember. Minél közelebb jutunk ehhez, annál jobb lesz Hengnek.

-Na mármost. Ugye tudjuk, hogy nem mindenki eszi azt minden nap, amit a szervezete megkíván, szóval gondolhatjuk, hogy Hengnek sem fog hiányozni ez minden nap. De ha csak baromfi vért adunk neki, sokban szenved majd hiányt, és csak az a “baromfi” része fog tovább erősödni, és átvészelni ezeket a napokat.

-Ugyanez van a kecskevérrel is. Ha csak azt issza, mivel füvön nem tud sokáig élni az ember, nem lesz elég.

-SzГіval mit mondasz, Da nГ©ni? -kГ©rdezte Den, -TalГЎlnunk kell neki majom vГ©rt?

-Nos, ez mГЎr inkГЎbb arra hajaz, amirЕ‘l beszГ©lek, igen Den. De a majmok sem eszik ugyanazt, mint mi, ugyebГЎr.

Hagyott egy kis időt, hogy felfogják azt, amit mond. Először Din értette meg.

-Гљgy Г©rted nГ©nikГ©nk, hogy apГЎnak rendszeres emberi vГ©rre van szГјksГ©ge?

-Igen Din, ez lenne a legkönnyebb út és hosszútávon talán az egyetlen. Ha nem találtok rendszeres emberi vérforrást, akkor sok különböző állatból kell nagy mennyiségű vért összegyűjtenetek ahhoz, hogy kiadja az emberi étrendet. Például a disznók sok olyat esznek mint mi, de alig esznek gyümölcsöt és sertéshúst. Szerintem tarthatnátok néhány sertést csak Hengnek, amiket olyan ételekkel etetnétek, amik minél használhatóbbá teszik a vérüket. Más állatokéval keverve jó is lenne, de megint csak hangsúlyoznám, hogy ez nagyon sok munkával jár. Tudnátok csinálni tyúk, kecske, sertés, kutya és macskavér keverékeket és tarthatnátok őket a hűtőszekrényben, de tudtommal ilyet még senki sem csinált ezelőtt… az eredmények legjobb esetben is kiszámíthatatlanok.

-A megoldГЎs olyan egyszerЕ±, mint az egyszer egy, Г©s pedig nem mГЎs, mint az emberi vГ©r.

-MegnГ©ztГјk apГЎtok mintГЎit mГЎr legalГЎbb hГ©t ГіrГЎval korГЎbban a kelletГ©nГ©l, Г©s a bizonyГ­tГ©k mГЎr akkor egyГ©rtelmЕ± volt. MГ©gpedig az, hogy apГЎtoknak nincs vГ©re. Egy csepp sincs!

-Megmutatom. -Da elЕ‘vette vГЎlltГЎskГЎjГЎbГіl a banГЎnlevГ©lbe csomagolt mohГЎt.

-Ez apátok vizeletmintája. Nézzétek! -meggyújtotta. -Kicsit pattog a tűz a nedvességtartalom miatt, de nézzétek! A lángnak nincs színe, tehát nincs benne vitamin, nincs benne só, nincs semmi a vérében, csak víz. Az folyik az ereiben, még ha vörös is.

-Kicsit később ejthetünk rajta egy apró sebet és meggyőződhettek róla ti magatok is, ha akartok. Ha igazi vére lenne, a moha mostanra már megszáradt volna és égés közben színe lenne a lángnak.

-Ugyanez van a kőnél is, nézzétek! Heng ideköpött, de nem körvonalazódik a só. Semmi! Megint csak víz. Apátokban nincs vér. Egy csepp sincs.

-Az rossz sГЎmГЎn nagynГ©ni? -kГ©rdezte Den.

-Rossz?! Hogy rossz-e?! Gyerek, egy ember nem élhet vér nélkül! Nagyon szeretlek téged Den, de néha nagyon hülye tudsz lenni. Szerintem csak a szexen jár az eszed, mint minden fiúnak a te korodban. És ezt csak “nagynéni” mondja a szentélyen kívül…

-Édesapátok vámpírrá változott… harapott meg bárkit mostanában?

-Nem nГ©nikГ©nk, de a kecskГ©ket megharaphatta, arrГіl nem tudhatunk, -vГЎlaszolta Den.

-Ó, ez nagyon komoly, nagyon is komoly! Hallottam már olyan esetekről, mint ez, de sosem találkoztam még vele, soha a… nos, a hosszú tapasztalataim során, még sosem.

-Tyű, -mondta Den, -apa Pee Pobbá, egy vámpírrá változott?! Alig várom már, hogy elmondhassam a barátaimnak! Heng – Pee Pob! Állati!

-Hamarosan meg fog halni? -kГ©rdezte Din.

-MegprГіbГЎljuk menteni, Din. Mindent megteszГјnk, amit csak tudunk, de ez azzal kezdЕ‘dik, hogy nem mondhatjuk el senkinek! Den! Felfogtad!? Senki sem tudhatja meg, senki a vilГЎgon! HГјlye gyerek.

-Wan biztos vagy benne, hogy ez a gyerek tГ©nyleg egy Lee? -vetette oda vГЎdlГі pillantГЎssal Wannak, aki erre olyan tiszteletlen Г©s morcos pillantГЎssal nГ©zett az Г¶reg nЕ‘re, aki Г©pp csak megmentette haldoklГі fГ©rje Г©letГ©t, amilyennel csak tudott.

-Hát így állunk! Ez a véleményed! Végsősoron ez a ti döntésetek. Mind a négyeteké, mivel nektek kell biztosítani Hengnek a “gyógyszerét”. Ezen fog élni élete végéig, erre az állapotra nincs gyógyulás.

Da hátrahuppanva nekidőlt az egyik tartóoszlopnak és jelentőségteljesen becsukta a szemét, mintha, munkájával végezve egy könyvet csukott volna be. A család a nagynénire nézett, aztán egymásra. Azon tűnődtek, vajon ebből hogyan fognak kilábalni.

MГ­g Da nagynГ©ni lГЎtszГіlag transzban volt, vagy aludt, hГЎrmГіjuk azon vitatkozott, hogyan is tovГЎbb.

-Nos, -mondta Wan, -a helyiektől nem sok vért tudunk szerezni, ugyebár. Legtöbbjük egy falat szárazkenyeret sem adna, nem még, hogy jó fél liternyi vért. Megfizetni pedig nem tudjuk.

-Kaphatnánk el turistákat! A vérüket palackokba csapolva tarthatnánk a hűtőben… -mondta Den.

-Idefent nem jГЎrnak turistГЎk, ha mГ©g nem tЕ±nt volna fel Den. -felelte anyja ciccentve.

-Megpróbálhatnánk a különböző állatok vérkeverékeit és havonta mindannyian adhatnánk fejenként, úgy bő fél liter vért. -vágta közbe Din.

-Hm. Nem tudom, hogy egy ember mennyi vért adhat egy évben, de több mint hat liter nekem gyanúsan soknak tűnik. Minden esetre szép gondolat kedves.

-Néha talán a család távolabbi tagjai is adnának egy kis vért, apátokat eléggé szeretik a környéken…

-FelajГЎnlhatnГЎnk, hogy megvesszГјk minden halott vГ©rГ©t! -ajГЎnlotta Den.

-Valahogy ki is kell venni a vért a testből mielőtt meghal édes, máskülönben a szív megáll és nem lesz, ami kipumpálja.

-Felköthetnénk őket a lábuknál fogva és tennénk egy csapot a nyakukra… vagy a szívükbe… vagy mindkét helyre!

-Értem. Szóval amikor elmegy egy kedves öreg mama, körülötte mindenki éppen siratja, teszerinted akkor gyorsan siessünk oda mielőtt kihülne és kérdezzük meg, hogy felköthetnénk-e hamar kiengedni a vérét a vödrünkbe, csakhogy apánk tudjon majd mit iszogatni később, ugye?

Szerinted ez mennyire menne simГЎn?

-Mondhatnánk nekik, hogy valamennyi vért már korábban…

-MГ©g csak ne is gondolj ilyen hГјlyesГ©gekre, te barom!

-Mi lenne, ha a babák… Vagy nem? -folytatta Den, de miután az összes eddigi ötlete kudarcba fulladt, inkább csendben maradt.

-Összefoglalva tehát, először is gyűjtsünk össze vért a családból, másodszor pedig gyűjtsünk vért az állatoktól. Azoktól is amelyikről nem tudjuk biztosan, hogy fog-e működni.

-MГ©g valami?

-Tudnánk még… nem, azt talán nem… -mondta Den.

-Gyerünk, bökd ki, ha baromság, ha nem, -mondta az anyja -reménytelenek vagyunk és minden lehetőséget fontolóra kell vennünk.

-Lehetnék mohamedán… akkor lehetne négy feleségem, az még négy vérforrás… ha mondjuk lenne nekik fejenként négy gyerekük is, az még tizenhat! Aztán…

-Igen, persze Den, köszönjük! Hogy maradtam volna inkább csendben… Legközelebb azzal jössz majd, hogy a húgodat állítsuk ki a sarokra és egy liter vérbe kerüljön nála egy menet!

Din nagyon elpirult még csak a gondolatától is, és meg volt rökönyödve, hogy anyja ilyet mondott, viszont Dennek tetszett az ötlet, míg Wan oldalba nem rúgta.

-Ahogy látom van még két bökkenő, amit figyelmen kívül hagytunk. -mondta Din, -Da néni azt is mondta, hogy apának jóvá kell hagynia ezt az egészet, hiszen neki kell majd ezeket mind meginnia, a másik, hogy holnapra is kéne valami neki.

-Holnapra vehetünk kecskevért tejturmixnak, mivel apátok úgy tűnik jobban szereti, mint a kakasét, de igazad van. Valami biztos forrást kell találnunk minél hamarabb. Erről később megkérdezhetjük a nagynénikénket. Apátok meg, nos, amíg fel nem erősödik annyira, hogy meg tudja ezt mondani, azt eszik, amit adunk neki, annak is örüljön. De biztos vagyok benne, hogy örülni fog annak, hogy gondoltatok rá.

Mikor már mindenki visszatért saját gondolataihoz és elcsendesedtek, rá néhány percre “felébredt” Da.

-SikerГјlt talГЎlnotok valami megoldГЎst, vagy soroljak Г©n pГЎrat?

-Nem nГ©nikГ©nk, nem sikerГјlt. -ismerte be Wan, -Dennek volt nГ©hГЎny kГ©pzavara, de nem voltak hasznГЎlhatГіk. Sajnos maradtunk ugyanazoknГЎl a javaslatoknГЎl, amiket nГ©hГЎny ГіrГЎja mondtГЎl.

-Igen, gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de őszintén szólva ez egyáltalán nem könnyű megoldásra váró feladat. Magam is körvonalaztam a dolgokat elmélyüléseimben, de máris későre jár és el is fáradtam, szóval valamelyikőtök hazavinne? Aztán mindannyian alszunk rá egyet.

Megvárták míg Den visszaért, aztán ettek pár falatot, ellátták az állatokat és lezuhanyoztak. A nap utolsó pillanatait együtt töltötték, mielőtt korán feküdni mentek volna. Egy ilyen nap után ki voltak merülve. Igazából viszont, ennek az állt a hátterében, hogy egyikőjük sem akart felmenni egyedül, és pláne nem először egy vámpírhoz odafenn, így inkább egyszerre vonultak fel.

Wan egyáltalán nem akart Henggel aludni, de úgy érezte kötelessége, így mint legidősebb, megkezdte a sort felfelé gyertyával a kezében, a reszkető gyerekekkel a háta mögött.

Megálltak a hitvesi ágynál és figyeltek. Heng nyílegyenesen ült az ágyban, sápadt bőre és korall színű szemei világítottak a sötétben.

-JГі estГ©t csalГЎd! -szГіlt mГ©ly, karcos hangon.

MindhГЎrman a helyГјkre fekГјdtek, de egyikГјk sem tudta levenni a szemГ©t HengrЕ‘l, aki nem mozdult, csak bГЎmult maga elГ©.




1В 3. PEE POB HENG


Egyszer csak hirtelen elaludtak a kimerГјltsГ©gtЕ‘l. Reggel, amikor felГ©bredtek Henget takarГіk borГ­tottГЎk Г©s egy pГЎrnГЎval a fejГ©n aludt.

Mindenki felkelt és olyan gyorsan suhantak el Heng ágya mellett amilyen gyorsan csak tudtak, majd lementek a földszintre.

-A mindenit anya, láttad apát az este!? -kérdezte Den. -A szemei és a bőre, szinte bevilágították a szobát, de inkább a szemei, ugye? Régen feketék voltak fehéren, mint a miénk, most meg vörösek a rózsaszínen… Biztosan attól a sok vértől. Gondolom.

-Nem tudom kedves, de gondolom igazad van. Jobb, ha csapolsz mГ©g egy kis vГ©rt Г©s viszed a hГєgodat is, hogy fejjen. EmlГ©kszel, nagynГ©nГ©d hogyan csapolta le a vГ©rt?

-Igen anya. Most egy mГЎsik bakkecskГ©tЕ‘l vegyek, hogy a tegnapi fel tudjon Г©pГјlni, ugye?

-Igen, jó ötlet Den! Minden nap másik bakkecskétől csapolj vért, Din pedig szokás szerint fejjen! Most egy kis ideig apátoknak adjuk az összes tejet, rendben? Nagyobb szüksége van rá, mint nekünk és nem akarjuk, hogy megéhezzen az éjszaka kellős közepén, ugye?

-Nem anya, azt biztosan nem! Alig bГ­rtam elaludni az Г©jjel. HalГЎlra voltam rГ©mГјlve, hogy apa felkel Г©s elkezd jГЎrkГЎlni valami, vagy valaki harapnivalГі utГЎn kutatva.

-Ilyenek miatt most ne aggódj Den! Én közelebb fekszem hozzá, mint te, szóval előbb engem fog elkapni. De ha látsz egy kiszívott, vér nélküli testet az ágyában, akkor gyorsan lécelj le! És akkor is, ha esetleg az egyik hajnalban arra ébrednél, hogy négy vörös szem mered rád a szúnyoghálónk mögül.

-Arra mГ©rget vehetsz anya! MГЎris megyek azГ©rt a vГ©rГ©rt. Hol van Din?

-Nem tudom, talГЎn mГЎr kint is van. Eredj csak a dolgodra, majd Г©n elmegyek Da nГ©nikГ©hez motorral. Azt hiszem mГ©g mindig szГјksГ©gГјnk van a segГ­tsГ©gГ©re apГЎdnГЎl. MielЕ‘tt felmennГ©tek a hГєgoddal megnГ©zni, hogy hogy van, mindenkГ©ppen vГЎrjatok meg, jГі?

-Rendben anya, nem kell kétszer mondanod! De mit csináljunk, ha ő jön le?

-Nem hiszem, hogy le fog… mélyen aludt amikor felkeltem, de úgysem leszek sokáig. Ha mégis lejönne, egy biztos, mégpedig, hogy ne engedd jó reggelt puszit adni!

Wan tГ­z perc mГєlva visszaГ©rt Daval, aki mГЎr az asztalГЎnГЎl vГЎrta a Heng hГЎz szГјksГ©glГЎtogatГіjГЎt, valamelyikГјk szemГ©lyГ©ben. Amikor visszaГ©rtek, Heng mГ©g nem volt lent, Din viszont mГЎr megfejt Г©s Den is majdnem kГ©szen volt a reggeli teendЕ‘ivel.

-Rendben. -mondta Da, -mostanra fГ©l-fГ©l kecsketejet Г©s vГ©rt javaslok egy teГЎskanГЎl bazsalikommal, fГ©l korianderrel Г©s egy csipetnyivel ebbЕ‘l. JГіl keverd Г¶ssze, Г©s kГ©sz is. Adj neki fГ©l litert reggel Г©s ugyanannyit este. Ennyinek elГ©gnek kell most lennie. ГЃ, Г©s sose adjatok neki fokhagymГЎt, az nagyon rossz a vГЎmpГ­roknak! Na menjГјnk fel, nГ©zzГјk meg hogy van most.

-Da néni, mielőtt felmennénk meg kell, hogy mondjam, az éjszaka nagy részét mereven az ágyában ülve töltötte, sápadt bőrével, rózsaszínű szemeivel és vörös pupilláival pedig úgy világított, mint egy jelzőfény. Jaj, és mikor hozzánk beszélt! Ó, Istenem! Még sosem hallottam olyasmit. Azt mondta „Jó estét család!”, olyan szörnyű mély hangon… nagyon ijesztő volt!

-Ezzel most ne törődjünk… menjünk és nézzük meg!

Felmentek az emeletre a tejturmixos palackkal kezükben és bementek a szobába. Az összes redőny le volt engedve, szóval koromsötét volt odabent. Wan vissza kiment, hogy hozzon egy gyertyát a tartójából. Meggyújtotta a gyújtóval, ami egy madzagon lógott a tartó mellett és visszament a szobába, hogy csatlakozzon Dahoz, aki addigra már közelebb merészkedett az ágyhoz, ahol Heng aludt.

A gyertyafény semmi újat nem világított meg, így a nők felhajtották a szúnyoghálót és az ágy két oldalára ültek. Wan hátra húzta a takarót, és íme ott feküdt a hátán, meztelenül, karjait szélesre tárva, mint Jézus a kereszten, nyitott szemekkel. Két mélyvörös kör, rózsaszínű mandulákban ültek a kifejezéstelen arcon. Ajkai, mint két kis félkör.

Wan kГ©rdЕ‘en nГ©zett Dara, aki a betegГ©t vizsgГЎlta. Tenyere hГЎtГЎt Heng homlokГЎra tГ©ve ellenЕ‘rizte a testhЕ‘mГ©rsГ©kletГ©t, amin nem volt meglepЕ‘dve mikor megГ©rezte, hogy szobahЕ‘mГ©rsГ©kletЕ±.

-Hogy vagy ma Heng? -kГ©rdezte felesГ©ge.

-Éhes… nem szomjas, -dörögte, mint ahogyan a sziklák gördülnek alá a hegyoldalban.

-Rendben kedvesem, akkor Гјlj fel! Van mГ©g finom tejturmixunk.

Elrendezték Henget, felrázták a párnáit a háta mögött, segítettek neki felülni és betakarták.

-Idd meg ezt kedvesem! -szГіlt Wan, -Ez Г­zlett a legjobban tegnap.

Da egy pohárba öntött belőle és egy szívószállal adta neki. Heng megivott két pohárral a rózsaszínű italból zöld fűszerhabbal a tetején, ami után felpezsdülni látszott. Kihúzta magát és körülnézett, mintha most tenné ezt először, ébredés után.

-Ezt szereted, ugye Heng? -kérdezte Da. -Látom rajtad, hogy sokkal élettel telibb vagy mint mikor bejöttünk. Szerinted ma már le fogsz tudni jönni az emeletről? Egy kis napfény lehet, hogy jót tenne… kicsit sápadtnak tűnsz… nincs megszokva neked, hogy idebent vagy, ugye?

Heng Гєgy nГ©zett rГЎ, mint aki idegen nyelven beszГ©l hozzГЎ, aztГЎn a felesГ©gГ©re nГ©zett.

-Ki szeretnél menni a mosdóba Heng? Egy ideje nem voltál már, jól érzed magad odalent? Ki szeretnél menni most a mosdóba, vagy hozzak inkább fel neked egy vödröt?

-Igen, jГі Г¶tlet! Leakarok menni a mosdГіba, de elЕ‘bb kГ©rek mГ©g tejturmixot.

Mivel egyikЕ‘jГјk sem tudta, hogy mennyit is kГ©ne innia belЕ‘le, adtak neki amennyit kГ©rt, Г­gy Heng egy egГ©sz litert megivott.

Da hátradőlt és figyelte, míg Wan segített neki felöltözni. Ahogy a tejturmix kezdett hatni, Heng egyre aktívabb lett.

-Akkor gyerünk kedvesem, öltözz fel és irány lefelé!

A nők kétoldalról karon fogták és talpra segítették a reszkető testű férfit. Olyan volt, mint egy bicikli hatalmas nyolcassal a kerekében. Ahogy kiléptek volna a szobából, Heng megtorpant egy kicsit a vakító fénytől, de ki ne tette volna másfél napi sötét szoba után. Den és Din figyelte ahogyan apjuk jön le a lépcsőn. Felesége és nagynénje úgy támogatták lefelé, mint egy részeget.

El voltak szörnyülködve, hogy mennyire másnak tűnt és mennyire gyenge volt. Heng mindig is vékony volt, de most kísértetiesnek tűnt hófehér bőrrel és két vörös mandulával a szeme helyén. Mikor az asztalhoz ült, hogy kicsit kifújja magát, odébb húzódtak.

-Den, megvan mГ©g a rГ©gi napszemГјveged? Szerintem apГЎdnak szГјksГ©ge lesz rГЎ a mai napon, mert a szemei kicsit Г©rzГ©kenyek.

-Wan, ki tudod kГ­sГ©rni Henget a mosdГіba egyedГјl, vagy segГ­tsen Den? -kГ©rdezte Da.

-Nem kell, azt hiszem menni fog.

KikГ­sГ©rte. Heng a mГЎsik, szabad kezГ©t szemellenzЕ‘nek hasznГЎlta a fГ©nyben. Amikor negyedГіrГЎval kГ©sЕ‘bb visszavezettГ©k az asztalhoz, kimerГјltnek lГЎtszott az ГєttГіl.

-Din, légy szíves ugorj fel az emeletre és hozz egy plédet meg egy párnát, jó?! Apád ma idelent pihen le, hogy kapjon egy kis friss levegőt és napfényt. Életében nem volt ennyit odabent, nincs hozzászokva a szervezete, csak nézz rá…

Mindeközben Heng figyelte, hogy ki mit beszél, de nem úgy tűnt, mint aki érti is, amit mondanak. Kényelembe helyezték az ágyneműben, Den pedig nekiadta koromfekete foncsorozott napszemüvegét, ami volt már vagy tíz éve is, mikor divatban volt, de nagyon büszke volt rá.

VГ©gГјl Heng Гєgy nГ©zett ki szemГјvegГ©ben Г©s fehГ©r plГ©dbe csavarva, mint egy fura madГЎr.

-Nos gyerekek, azt hiszem jobb lesz, ha mentek Г©s raktok mГ©g Г¶ssze egy kis tejturmixot apГЎtoknak. Nagyon Г©hesnek tЕ±nik ma, ami jГі jel. Annak a jele, hogy jГіl jГЎrtunk el.

-Sokkal jobban Г©rzed ma magadat, ugye apa?

Mindannyian vГЎrtГЎk, hogy mit reagГЎl erre Heng, Е‘ pedig bГіlintott. Teljesen Гєgy nГ©zett ki, mint egy bagoly. Den Г©s Din, gyorsan odГ©bb mentek kuncogva. Nehezen tudtГЎk azonosГ­tani az asztalnГЎl ГјlЕ‘ Г©lЕ‘lГ©nyt azzal, aki huszonnГ©gy ГіrГЎja mГ©g az apjuk volt.

-Da nagynГ©ni, szerinted fЕ‘zzek ma valamit Hengnek vacsorГЎra?

-Nem fog ГЎrtani neki, ha megeszi a vacsorГЎt, de a tejturmixot nem helyettesГ­ti.

-Heng, kГ©sЕ‘bb akarsz velГјnk enni valamit?

Heng kicsit billegtette fejГ©t oldalra Г©s felesГ©gГ©t bГЎmulta.

-Mit kГ©szГ­tesz ma este Wan? -kГ©rdezte Da.

-Csirkét vagy sertést… amit szeretne.

Heng tovГЎbbra is figyelte, hogy ki mit mond, mint aki egy idegen orszГЎgban nem Г©rti, hogy ki mit beszГ©l.

-MiГ©rt nem kГ©rdezed meg tЕ‘le? Nem hГјlyГјlt meg, vagy legalГЎbbis azt hiszem, hogy nem.

-Mit szeretnГ©l ma vacsorГЎra Heng, csirkГ©t vagy sertГ©st?

NГ©hГЎny mГЎsodperig nГ©zte, majd megszГіlalt.

-Gyerek…

-Melyiket? Azaz, nem eheted meg a gyerekeket Heng… az nem lenne helyes!

-Nem a mi gyerekünket… A kecskéjét. Gidát… Van belőle pár nem? -kérdezte Heng.

-De. Van mГ©g pГЎr igen, de azt hittem azokat megtartjuk, hogy frissГ­tsГ©k az ГЎllomГЎnyt.

-Csak egyet!

-HГЎt jГі Heng. LГЎtva, hogy beteg vagy, kГ©szГ­tek neked egy szeletet vacsorГЎra, mi pedig sertГ©st eszГјnk.

-Wan, az enyémet roston, félig nyersre sütve akarom, curry nélkül! Húsra éhezem, igazi, vörös húsra.

A gyerekek fellГ©legeztek, hogy apjuknak nem ГЎll szГЎndГ©kГЎban megenni Е‘ket, legalГЎbbis egyelЕ‘re.

Amikor Гєgy nГ©zett ki, hogy Heng elaludt az ebГ©djГ©re vГЎrva, Den megkГ©rdezte anyjГЎt, hogy mit gondol, egy nap Е‘ket is meg akarja majd enni?

-ГЃ, Den! Szerintem, ha az Г©tvГЎgyГЎt kielГ©gГ­tjГјk, akkor nem. Nem mintha tudnГЎnk, hogy mit enne szГ­vesen.

-Da nГ©ni, mit gondolsz Heng ГЎllapotГЎrГіl?

-Nagyon érdekesnek találom… nagyon is érdekesnek. Észrevéve, hogy tegnap Heng még a halál árnyékában volt, mostanra viszont az idő teltével, egyre aktívabb, bár nem tűnik ugyanannak a Hengnek mint akit annyira szerettünk és ismertünk.

-Meg kell várjuk, hogy ez az új Heng milyenné válik, vagy egyáltalán visszakapjuk-e a régit, ha már hozzászokott az új étrendjéhez és felépül a vér nélkül töltött napjaiból.

-Magam sem tudom. Be kell ismerjem, itt most új területre léptem és csak a megérzéseim, valamint a szellembarátaim tanácsai szerint hozom meg a döntéseimet. Noha egyikük szerint jobb lenne egyszerűen csak megölni és hagyni, hogy újra kezdje az életét.

-Mit gondolsz errЕ‘l a tanГЎcsrГіl Wan?

-HГЎt, Da nagynГ©ni, hogy Г©n is Е‘szinte legyek, szerintem ez egy elГ©g kegyetlen megfontolГЎs, nem?

-De, igen. Ezzel egyet Г©rtek, ezГ©rt nem is tanГЎcsoltam, de mГ©g mindig egy lehetЕ‘sГ©g, ha kicsГєsznГЎnak a kezГјnkbЕ‘l a dolgok.

Ezen beszГ©lgetГ©s alatt Heng Гєgy tЕ±nt, alszik. De ezt egyikГјk sem ellenЕ‘rizte.

-Da nagynГ©ni, szerinted szenved?

-ElГ©g nyugodtnak lГЎtszik, nem? Гљjra beszГ©l Г©s nem emlГ­tett semmifГ©le kellemetlensГ©get, szГіval a helyedben, nemigazГЎn aggГіdnГ©k a testi ГЎllapota felЕ‘l. De te mindenkinГ©l jobban ismered, szГіval neked kell felismerned bГЎrmifГ©le mentГЎlis vГЎltozГЎsГЎt, amit azonnal ossz is meg velem, hogy meghГЎnyjuk-vessГјk a dolgot.

-Rendben Da nГ©ni, Г­gy lesz! NГ©zd, ha most mГЎs dolgod is akad, nem tartunk fel. A gyerekek nagyon rendesek, ГЎtvettek minden hГЎzimunkГЎt, Г­gy Henggel tudok maradni, de ha szeretnГ©d, hogy hazavigyГјnk, megoldjuk, csak szГіlj! Mindannyian nagyon hГЎlГЎsak vagyunk a segГ­tsГ©gedГ©rt, ami nГ©lkГјl Heng meghalt volna, ezt mindannyian jГіl tudjuk. Ha bГЎrmikor tehetГјnk Г©rted valamit, csak egy szavadba kerГјl!

-Köszönöm Wan, talán most hazamegyek pár órára, de szeretném látni Henget amikor elfogyasztja a gidáját, szóval, ha lehet, veletek vacsoráznék a sertésből, az remek volna.

-A fizetség miatt pedig ne aggódj! Heng a kedvenc unokaöcsém és nem szeretném, ha bármi baja esne egyiküknek is, pláne, ha hatalmamban áll azt megakadályozni.

-Haza tudok gyalogolni… Hánykor terveztek vacsorázni?

-Hét és fél nyolc között, mint mindig és szeretettel várunk!

-Rendben, akkor most megyek is. Hét körül itt vagyok, addig is sziasztok!

-Viszlát Da nagynéni és még egyszer köszönjük a segítségét!

Amikor Da elment, Wan furcsán érezte magát férjével kettesben. Mióta Heng beteg lett, most először voltak így. Den levitte a kecskéket a folyóhoz, Din pedig a család zöldségeskertjét gondozta. Wan mondani akarta Dennek, hogy vágja le az egyik gidát, amelyik a nyájban az anyjával szaladgál, de nem merte egyedül hagyni férjét. Így Din volt az egyetlen, aki szólni tudott neki. Wan remélte, hogy lánya bejön ebédelni ahogy általában szokott, így szinte biztosra vette, hogy Heng megfogja kapni a kért vacsoráját.

Mivel kettesben voltak, megprГіbГЎlt gyengГ©den beszГ©lni Henggel.

-Heng kedves, fent vagy édesem? Mindannyian… aggódtam érted… válaszolj, ha hallasz kérlek.

-Persze, hogy hallak, ha egyszer Г©bren vagyok. Mondjuk nГ©ha elszundГ­tottam, -mondta Гєj, mГ©ly Г©s karcos hangjГЎn, -Г©s gondolom Г­gy nГ©hГЎny dologrГіl le is maradtam. Г–sszessГ©gГ©ben mГЎr sokkal jobban vagyok, mГ©g ha furcsГЎn is. Alig vГЎrom mГЎr a vacsorГЎt! Mennyi most az idЕ‘?

-HГЎromnegyed tizenkettЕ‘, mindjГЎrt bekapunk valami ebГ©det. Te is kГ©rsz?

-Mi van ebГ©dre?

-Saláta…

-ГЃ! Nyulaknak valГі!

-De… de régen annyira szeretted a zöld salátát Heng…

-TГ©nyleg? Nem tudom elkГ©pzelni Г©s nem is emlГ©kszem rГЎ, hogy bГЎrmikor is szerettem volna.

-Akkor egy kis omlettet?

-Igen, az mГЎr jobban hangzik. TudnГЎl keverni bele egy kis tejturmixot is?

-Igen, persze drágám, miért ne. Van itt abból, amit későbbre készítettem, vacsorára. Csak adjunk Dinnek még egy fél órát, hogy jön-e ebédelni. Üzennem kell Dennek vele, hogy vágjon le egy gidát neked.

Din ebéd után vitt bátyjának pár kést, egy táskát a húsnak és egy palackot a vérnek, hogy ő is el tudja végezni a dolgát, aztán visszament a zöldségeskertbe.

-Гљgy lГЎtom Г­zlett az omlett Heng, ugye?

-Igen! Nagyon tГЎplГЎlГі volt, hГєssal Г©s fehГ©rjГ©vel teli.

Wan egész délután Heng körül sertepertélt. Zöldségeket vágott és nam prik chili szószt készített, de Heng egész végig meg sem szólalt. Egyetlen szót sem. Néhány napja ez volt az első étkezése, ami után láthatóan egy nagyot sziesztázott.

Elsőnek Din ért be a házba késő délután, egy teli kosár zöldséggel és fűszernövénnyel, ami a következő huszonnégy órára volt elég. Den egy kicsit később ért haza és adott anyjának egy táskányi szépen feldolgozott húst, meg egy palackot, amiben a gida vére volt.

-Megyek, gyorsan lesГіzom a bЕ‘rГ©t, jГі anya? MГЎr le van faggyГєzva, ahogyan apa mutatta. HГєsz perc Г©s itt is vagyok.

-Nem kell sietni, van idЕ‘nk! Zuhanyozz le mindenkГ©pp a vГЎgГЎs utГЎn, mielЕ‘tt asztalhoz ГјlnГ©l!

-Rendben, anya…

-Hmm. Tejturmix. Ínycsiklandó tejturmix illatát érzem… -motyogta Heng felébredve.

-Igen Heng, tejturmix… Nya előkészíti neked későbbre, de először vacsorázunk, amint megjött a nagynénikéd.

-Azt hiszem kiszagolta a kecske vГ©rГ©t, vagy a hГєsГЎt. -sГєgta Wan, Dinnek. -Figyeld az orrГЎt, Гєgy mozog, mint egy boszorkГЎnyГ©. Ki hitte volna egy hГ©ttel ezelЕ‘tt, hogy Г­gy fogunk Г©lni?

Wan a fagyasztГіba tette a maradГ©k hГєst, aztГЎn fogta Г©s elГ©g messze tette Heng darabjГЎt ahhoz, hogy Henget ne zavarja a vГ©r szaga Г©s folytatta a hГЎzimunkГЎjГЎt. Heng visszaaludt mint egy felhГєzГіs jГЎtГ©k, mikor lejГЎr.

Háromnegyed hétkor Wan kivette a zöldségeket a vízből, hogy lecsepegtesse őket. A tüzet egy vödörbe tette, amin főzni szoktak és egy régi betondarabra helyezte, az asztalra. Dobott még rá egy kis faszenet. Ma este a gyerekek kedvence készült, rostonsült sertés.

A rostélyozáshoz használt alkalmatosság egyszerű volt, de hatékony. Egy fém “edényből” állt, ami egy kézi citromfacsaróra hasonlított. Külső pereme vályú szerű volt, vízzel feltöltve, hogy a zöldségeket és a rizsspagettit meg lehessen főzni benne, a csúcsa pedig a rostély számára volt kialakítva. Gyakorlatilag mindenki a saját adagját sütögette rajta, a pereme pedig mindenkinek közösen volt feltöltve, így mégiscsak közös volt az étkezés.

Mikor megérkezett Da, nem túl korán, hét óra tíz perckor, Wan Dinért küldött, hogy vegye ki a húst a hűtőből. Amikor Din kilenc méteren belül ért az asztalhoz, Heng újra “feltámadt”, az orra mozogni kezdett.

-Hmm, tejturmix!

-Nem Heng, a tejturmix később jön, most a gidaszeleted jön.

-Hmm, gidaszelet, isteni, nyers…

Da le volt nyűgözve és alapos megfigyelés alá vette a látottakat.

Amikor Wan a rostélyra tette a húsokat, Heng levette a szemüvegét, hogy jobban szemügyre vegye, a gyorsan sötétedő alkonyati fényben. Szemei úgy ragyogtak, mint lángvörös szalonna, amitől a gyerekek összerezzentek. Féltek, emellett értetlenül álltak a helyzet előtt.

Mindenki azt mondta volna, hogy a fővő zöldségeknek és a sült húsnak isteni illata van, de először Heng szólalt meg.

-Gidának isteni illata van! Ne égessük meg a vért. Heng nyersen akarja a húst… borzalmas szagú zöldségek nélkül.

-Igen Heng tudom, hogy fГ©lig nyersen akarod, de nem teljesen nyersen. Ez itt mГ©g teljesen nyers, adj neki pГЎr percet.

-Nem Nya, Г­gy eszem. Olyan jГі illata van most Г©s minden perccel veszГ­t az illatГЎbГіl. Az enyГ©met most akarom!

-Rendben Heng, edd ahogy szeretnéd. Kérsz egy kis zöldséget vagy spagettit hozzá?

-Nem, csak a hГєst. Nyulat akarok, nem nyГєl kajГЎt.

Wan levette a tЕ±zrЕ‘l a kГ©t karajt, egy tГЎnyГ©rra tette Г©s Hengnek adta.

-Parancsolj apa, de nekem ez még mindig szörnyen véresnek tűnik. Eddig mindig alaposan átsütve etted a húsodat, csakúgy, mint mi.

Heng elvette a tГЎnyГ©rt, az orrГЎhoz emelte Г©s megszagolta, Гєgy mozgott az orra, mint a nyГєlГ©. AztГЎn az Г¶lГ©be tette a tГЎnyГ©rjГЎt, kГ©t kezГ©be fogta a kisebb szeletet Г©s az orrГЎhoz emelte Гєjra.

-Isteni, -mondta, -egy kicsit tГєlsГјlt, de nagyon jГі!

Heng nem vette észre, hogy mindenki őt figyeli és a metszőfogaival harapott belőle. Wan legalább annyit várt tőle, hogy az egyik húst megeszi egyszerre. Aztán egyik kezébe fogta a húst, a másik kezével pedig apró darabokat csipkedett belőle. Amikor egy kis véres részhez ért a húsban, ajkai közé vette és kiszívta.

A család teljes ámulattal nézett össze, ahogy vörös és rózsaszínű szemeivel a húsra meredt, mint egy sólyom.

-Valami gond van? -kГ©rdezte egy gyors oldalpillantГЎst vetve felesГ©gГ©re.

-Nem Heng, nincs gond. Csak olyan jГі Гєjra lГЎtni tГ©ged szilГЎrd Г©telt enni, ennyi. Mi csak Г¶rГјlГјnk ennek, ugye?

-Igen! -értett egyet mindenki egyszerre, de Danak félelmei támadtak, még ha ez a pillanat nem is volt megfelelő arra, hogy ezt megossza a többiekkel is.

-JГі! Akkor minden rendben van. -mondta Heng Г©s visszatГ©rt Г©tele csipegetГ©sГ©hez, lГЎthatГіan nagy Г©lvezettel.

Hengnek jó fél órájába telt mire megette a húst, azután nekilátott a csontnak, amit megtisztított és szárazra szívott. A többieknek szinte teljességgel lehetetlenség volt a saját ételére figyelnie, minek következtében az összes víz elpárolgott, a hús jó párszor odakozmált, szinte az egész vacsorájuk tönkrement, de nem pazaroltak el semmit, megették így is.

Amikor Heng megette az első szeletét, a kézhátába törölte száját, amit aztán tisztára nyalogatott és szopogatott. Egy kívülálló arra gondolt volna, hogy Henget most engedték ki hosszú évek után egy koncentrációs tábor magánzárkájából, ahol eddig kenyéren és vízen tartották. Egyikük sem látott még soha senkit ekkora élvezettel fogyasztania az ételét.

-KГ©red most a mГЎsikat is apa? -kГ©rdezte Din.

Heng megfogta a plédjét ami a vállaira volt vetve és megigazította, hogy kényelmesebben üljön, Den pedig elkapta a tányérját mielőtt a földre ért volna.

-Először megvárjuk míg ez lemegy, -mondta Heng, -aztán eszünk még egy kicsit. Nagyon finom étel. Heng nagyon szereti.

Den anyjára nézett, aki tudta mire gondol. Heng olyan borzalmasan törte a thai nyelvet, mint ahogy még egyikőjük sem hallotta, még ha a kiejtése soha nem is volt tökéletes, ugyanis szülei kínaiak voltak.

Amint mindenki kezdett a saját ételével foglalkozni és Heng újra mozdulatlanná vált, tompa rotyogás hallatszott az irányából. Mindenki tudta mi volt az, de illedelmesen úgy tettek, mintha meg sem hallották volna. Aztán még egy jött, szörnyű bűz kíséretében.

Csak Wan Г©s Da mert egy pillantГЎst vetni Hengre, aki szГ©les mosollyal Гјlt szemГјvege alatt.

Den kuncogni kezdett. Először még csak halkan, de aztán nem tudta visszatartani és hamarosan Din is nevetésben tört ki.

-Csendet gyerekek! ApГЎtok nem tud mit tenni ez ellen, beteg, -mondta Wan, -A szilГЎrd Г©tel Гєgy lГЎtszik egybЕ‘l vГ©gig szaladt rajta.

De a gyerekek nem tudtГЎk fГ©kezni magukat. Heng pedig csak Гјlt ott elГ©gedett vigyorral az arcГЎn. PГЎr perccel kГ©sЕ‘bb, mikor a bЕ±z mГ©g mindig nem enyhГјlt, Wan odaszГіlt Dennek.

-Den, segítsd ki apádat a mosdóba, hogy rendbe tegye magát, jó? Ha bármi gond van csak kiálts és jövök segítek.

-Heng, tedd az alsГіgatyГЎdat a szennyeskosГЎrba, majd holnap elrendezem.

Mikor elmentek, Wan megszГіlalt.

-Nos, az én… Jaj, az a… Te magad, mire véled a helyzetet Da nagynéni?

-Különös, nem igaz? De Heng viselkedése egy madárra emlékeztet. Nem tudom biztosra, de ahogyan ott ült, mint egy madár az ágon és ahogyan evett. Evés után pedig ürített egyet… A madarak csinálják így. Azt hiszem több állat is csinálja így, de nézd meg a tyúkokat az udvarodban. Még mindig a szemem előtt van, ahogyan ott pihent a plédjében napszemüvegben miután megette a szeletét.

-Szóval, nem gondolod, hogy csak visszatartási problémája van? Kicsit aggódom az ágyunk miatt… épp néhány hete vettünk új matracot… kár lenne érte. Szerinted mi lenne, ha a pajtában aludna kicsit, amíg ez ki nem derül?

-Nem, ne aggódj! A madarak sem piszkítanak a saját fészkükbe, habár egy pelenkát tehetsz rá míg jobban meg nem ismerjük az új szokásait… Vagy ha mégis megtörténne akkor beszerezhetsz inkontinens nadrágot, de azért be kell menni a városba.

Amikor Heng visszajött Dennel, kicsit levertnek tűnt és egy kicsit zavarban is volt.

-JГіl vagy Heng? -kГ©rdezte a felesГ©ge.

-Igen, baleset volt. Ne aggódj, semmi gond… legalábbis mára. Most megyek az ágyba.

-Rendben, jГі Г¶tlet. Da nagynГ©ni, mi legyen a tejturmixГЎval?

-Szerintem meg kellene innia mielőtt lepihen. Ne aggódj az új matracotok miatt, idáig sem piszkította össze, szerintem ma éjjel sem fogja. Viszont, ha vele egy tető alatt élnék nem szeretném, hogy az éjszaka közepén felébredjen valami harapnivaló után nézve.

-ValГіszГ­nЕ±leg igazad lehet. Den, Гјltesd le egy percre apГЎdat az asztal szГ©lГ©re. Din, lГ©gy szГ­ves hozz apГЎdnak egy pohГЎr tejturmixot!

Mikor megitta a turmixot, vártak kicsit. Nem jött semmiféle gyanús hang vagy szag, így Wan szólt a gyerekeknek, hogy kísérjék ágyba apjukat.

-Hamarosan feljövök megnézni, hogy jól van-e, de szerintem most aludni fog.

-Ej, ej Da nГ©ni, mennyi plusz munka ez, ugye? Van egy madГЎremberГјnk a hГЎzban. Mit szГіlsz hozzГЎ?

-Nem is tudom Wan. Viszont a vicced közelebb lehet a valósághoz, mint gondolnád. Csak várd ki a végét.

-Előbb nézzük meg, hogy ősszel délre költözik-e.

Wan nemigazГЎn tudta, hogy ezzel Da csak viccelt-e, szГіval vГЎgott egy fГ©lmosolyt, remГ©lve, hogy odaillik. Persze mГ©lyen tudta jГіl, hogy Da nagynГ©ninГ©l, a sГЎmГЎnnЕ‘nГ©l, ez nem illik oda.

Aggódott, de ilyen körülmények között ki ne aggódna?




Конец ознакомительного фрагмента.


Текст предоставлен ООО «ЛитРес».

Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=65494992) на ЛитРес.

Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.



Если текст книги отсутствует, перейдите по ссылке

Возможные причины отсутствия книги:
1. Книга снята с продаж по просьбе правообладателя
2. Книга ещё не поступила в продажу и пока недоступна для чтения